tümtürüm

közeledik az idő. 2 óra múlva elindulok és elkezdődik az ajtó becsukása. néhány cuccom jön el onnan és gyűlnek a könnyek és kezdődik a gyomorgörcs és izgulok kezd rossz lenni nagyon. össze kell pakolnom a maradékot de most nem fogom tudni kiválogatni és nem akarom azt sem, hogy aztán majd egy hónap múlva vigyek neki doboznyi holmiját - a szennyesemben is találtam övét és azt hogy adod vissza? meg úgy egyáltalán..

csak ismételni tudom magam. szar ez az egész úgy ahogy van. és miért ennyire nehéz? és miért van az, hogy du 3 van és kezdődik a "oké, hogy élem túl lefekvésig a ma délutánt" pedig megvan a program de annyira de annyira félek az estétől a ma estétől is hogy minden amit eddig kipakoltam a költözés óta (1 hónap) mehet vissza és mehetek vissza oda ahol 2ésfél évig éltünk boldogan és feküdjek rá arra az ágyra ahol vele már nem fogok feküdni és nézzem azt a falat amit vele már nem fogok nézni és érezzem az illatát a bútorokban meg a falvédőn meg az ágyon meg a párnáján amit ott hagytunk, mert kapott másikat a költözéskor és a takarón és úgy egyáltalán BASSZA MEG!

remélem nincs nagyon szarul és hogy Ő jól érzi így magát, és hogy neki jó ez így, és hogy nem szomorkodik annyira és ennyi. most.