még a negyedik naphoz tartozik, hogy tegnap nagyon jól éreztem magam e-vel, tök sokat beszélgettünk és nagyon jól esett. az egész cakkum pakk. mikor elindultam, hívtam o-t, hogy szia drágám, most indulok haza - furcsán hangzik meg amúgy is de akkor is jó érzés volt, hogy valakit felhívok, hogy indulok haza. haza. az meg hol van?
légyeg a lényeg, hogy tegnap küldtem Neki smst, hogy ma megyek a cuccaim egy részéért meg szerdán a többiért és hogy beszélnünk kéne, jó hívjam fel amikor úgy gondolom. és félek nagyon az egésztől, a ma estétől is meg a hétvégétől, mert nem fogok tudni lemenni apuékhoz pedig az jó lenne, mert vásárolgatnom kell az útra. amit holnap teszek meg. aztán, hogy vasárnap mit csinálok, azt még rohadtul nem tudom, gondolom pakolászok. meg vásárolgatok. meg mit tudom én. bele fogok én ebbe az egészbe őrülni.
de nem. mert elmegyek, és egyedül leszek és akkor majd jó lesz.
és közben meg látni akarom, mert hiányzik, találkozni akarok vele, hogy belenézhessek a szemébe és lássam, hogy igen, szeret, még ha nem is úgy de szeret - és félek attól, hogy ha találkozom vele akkor rideg lesz és szenvtelen de azzal nincs baj, ha a szemében látom, hogy szeret és - és úgy átölelném szorosan és olyan rossz, hogy már nem szerethetem és
és abbahagyom mert nincs értelme.. csak magamat szivatom vele..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.