tümtürüm

voltunk szombaton dekátlanban meg múntekszben, vettünk nekem cipőt meg botot meg zoknit meg sok mindent még, e-meg-a nagyon kis rendesek:) visznek mindenhova meg törődnek velem

a lényeg, hogy pénteken (az ötödik napon) elmentem a cuccok egy részéért - aznap meg másnap egy csomó emberrel találkoztam, akiknek nekem kellett elmondanom a dolgok állását, nyilván nem fog ezzel eldicsekedni, de akkor is. nem fer. na mindegy, ez van, ezen most nincs értelme agyalni, hogy mi fer mi nem, minden ami megtörtént-megtörtént, fel kell dolgozni.

lementem kapolcsra is szombaton (hatodik nap) és feljöttem tegnap (hetedik nap) és találkoztam d-vel meg m-mel, m meglepően viselkedett, pozitívan csalódtam benne.. és jól esett a hozzáállása. kapolcson beszélgettem ezzel-azzal, akartam a-val is találkozni, de aztán nem sikerült, hátha ma sikerül. remélem nagyon. szükségem lenne rá. kapolcson volt apu egyik ősrégi barátja is, ő azt mondta nekem, hogy minden jó amit kapunk az ajándék. és a szenvedés azért van, mert elvárjuk a jót, és ha nem kapjuk meg, akkor szenvedünk. nem kell azt gondolni, hogy járnak nekünk a dolgok, hanem azzal kell kezdeni valamit ami van, és akkor bármi jobb jön, az csak egy plusz - de meg kell tanulni értékelni azt is ami van, és nem elvárni, hogy jöjjön jó-jobb - és hogy meg kell élni az összes fájdalmat és szenvedést, mint egy örvénybe került ember, akinek nem szabad mozognia és akkor az örvény lerántja a folyó mélyébe de aztán ha már lerántotta, az aljáról el tud rugaszkodni és megmenekül. és akkor már jó. ha mocorogsz az örvényben, akkor soha nem szabadulsz meg belőle.

ja a másik meg, hogy ez az év ez már csak ilyen. valaki azt mondta, hogy 2007 van, hetes év, szerencsétlen szám. d is felhívott szombaton, kiderült, hogy hasonló helyzetben van, mint én - nő, munka, élet - nő miatt átrendezgette az életét mert hogy elvileg kilátásban volt egy valami, akkor a saját bizniszét kvázi megszüntette, és aztán a nő közölte, hogy hát ő neki ez sok és akkor mégse, és akkor úgy volt, hogy még mindig megvan az új munka, külföldön, majd kb aznap közölték vele, hogy mégsincs. ilyenkor mit csinál az ember? összeomlik. és d-vel is ez történt. meg velem is. csak nekem megvan az, hogy elmegyek egy hónapra, összeszedni magam, és aztán ha visszajövök, akkor építhetem újra az egész életemet úgy ahogy van, de akkor már lesz hozzá erőm. vagyis remélem.